Első benyomás: Ethnos

Van, hogy csak egyszer van alkalmam játszani egy játékkal és azalatt nincs annyi benyomásom róla, hogy tudjak ismertetőt írni.
Lehet, hogy később jutok oda, hogy megírjam és már elfelejtettem a részleteket, vagy olyan játékosszámmal tudtuk elővenni, ami nem a legideálisabb, esetleg kellene még pár kör, hogy igazán ráérezzek, ne a szabályok között kelljen elveszni minden lépésben.
Sok eset van. Viszont, sokszor ilyenkor is megírnám az első benyomást, hogy mégis milyen volt, milyen fantáziát látok benne stb.
Terv szerint nem ez lesz az egyetlen ilyen bejegyzés, hát kap egy sorozatot, mert azt úgyis szeretjük :-)

Elsőként itt az Ethnos, ami elkezdte ennek a típusú bejegyzéseknek a gondolatcsíráját megérlelni!

Egyik társaskörön került elő. Volt még kb 1 óránk, és a nagyon vagány borító, ami egy gyors, taktikus csihi-puhit ígéretével bevonzott, hogy akkor őt válasszuk.
Nem véletlen kezdem ezzel, hiszen ez az első meglepetés, hogy a borítón szerepelő kép, hangulat, köszönő viszonyban sincs a tényleges játékkal! Vagy legalábbis igen távoli, alig hallható köszönés volt ez.

Simán azt képzeltem el, hogy vannak itt minik, de legalábbis valami támadás, akció, viszonylag szűk helyen, nagy hordákkal. De valójában ez egy többség általi terület uralós játék ahol kis korongokat rakunk egymásra, és akinek nagyobb a tornya, azé az adott területet. Az ellenféltől nem is tudsz levenni korongot (ha jól emlékszem). Amolyan terület uralós Ticket to Ride.

A játékban szereplő fajok viszont valamennyire kárpótolnak, igen hangulatosra sikerültek a rajzok, az egyes népek speciális képességei néhol egész tematikusak!
Valamiért a térkép is megidézte nekem a fantasy hangulatot, de ezt nem tudom megmagyarázni, mert látszólag semmi extra.

Van egy kártya kínálat - ami sajnos hamar elfogy... - és egy pakli, ezekből lehet húzni, vagy kijátszani a kezünkből kártyákat.
A kártyáknak van faja és színe, és mikor kijtászunk lapokat vagy ugyanolyan színű vagy egyforma fajú kártyákat rakhatunk le. Amennyit így sikerült egyszerre az alapján növelhetünk egy tornyot adott területen.
És itt jön a játék igazi sava-borsa! Egyrészt pontokat kapunk a lerakott lapokért (általában ahány elemből áll egy sor, annyi pont), másrészt minden sornak van egy vezetője és annak a spec képességét lehet használni!
Ez egy nagyon érdekes döntési helyzetet szül, hogy ki legyen a vezér! Illetve mire akarok erősíteni? A lerakott lapokból szerzettekre, vagy az így uralható területről kapott pontokra?

Ez a része tényleg jól ki van találva és egyedi, így hirtelen nem emlékszem, hogy más társasban találkoztam volna hasonlóval!

Majd el felejtettem még egy kis borsot. A megmarad lapokat, amiket nem tudtunk lerakni, be kell tenni a közösbe, és mindenki abból fog "lakomázni". Nem is olyan kicsi az a bors! Ez is egy érdekes csavar benne, mert nem akarjuk a jó lapokat a többieknek hagyni.

Viszont had térjek vissza a fenti félmondatra, nevezetesen, hogy sajnos hamar elfogynak a közös készletből a lapok. Utána már csak a szerencse van, hogy a felhúzott lap milyen lesz. És mivel van kéz limit, meg amúgy is lerakásból lesz a pont, ezzel a szerencse faktorral nem mindig akarunk élni. De sajnos kell. Elég sokat.
A mostani játékunk alatt kétszer is volt olyan, hogy valakinek összejött egy nagyon erős kombó, amit letehetett, más meg (khm.. én...) hiába húzogatott, semmi sem jött össze, aztán rakhatta le jó kis kártyákat a többieknek. És mivel öten játszottuk, mire visszaért hozzá a kör, már csak a csontvázakból (szó szerint :-)) válogathatott.
Ez még nem is lenne akkora baj, ha mondjuk 45 perc körül megállna a játékidő. De mi kerek két órát nyüstöltük egymást! Ilyen hosszú időre, ilyen sok szerencsétől függő eseményt nem bírt el a kis lelkem.

Nem is tudom, hogy mivel is ment el a 2 óra, mert - szintén pozitívum - egy-egy kör nagyon gyors, hamar húzhatsz újra a pakliból ;-)

Összességében vegyesek az érzéseim és egy erős közepes benyomást hagyott.
Ha rövidebb lett volna és/vagy jobban kezembe vehetem az irányítást, nem a lapjárástól függ a sorsom, valószínű nagyobb kedvvel várnám, hogy játsszak vele megint.
Mindazonáltal látom benne a tök jó ötleteket, ami miatt, ha lehetőségem lesz rá, még egy esélyt biztos adok neki!