Találatok a következő címkére: Ismertető

A játékosítás egy nagyon nehéz műfaj. Az oktatásnak nem kell mindig szórakoztatónak lennie, nem az az elsődleges célja, egy játéknak meg nem kell mindig tanítani valamit, nem az az elsődleges célja.
Ellenben fordítva: Ha az oktatás nem tanít, akkor az nem oktatás és ha egy játék nem szórakoztató, akkor az nem játék.
A kettőt jól összehozni igazi művészet. Vannak rá kísérletek jóval kevesebb, mint több sikerrel.
A Genius Games kiadó szereti a kihívásokat és pont erre specializálódott! Olyan játékokat fejleszteni, amik tanítanak és szórakoztatnak egyszerre. Kérdés, hogy mennyire sikeresen. Lássuk erre egy példát: Genotype: A Mendelian Genetics Game

Réges régen, még 2021 év végén írtam először a HoMM III társasjátékról. Abból két dolgot emelnék ki:

1. A sorozat 3. részét gondolták az asztalra vinni, ez nem véletlen. Szubjektív vélemény, de szerintem is az a legjobb.
2. Már megcsinálták a tökéletes játékot belőle, csak Mage Knight nevet kapta.

Kérdés, hogy vajon volt-e értelme a 2-es pont fényében elkészíteni azt a társast, ami valóban az ikonikus számítógépes játék nevét viseli?
Persze, hogy volt, hisz rengeteg pénzt hozott a Kickstarteren! Egy jó marketing, meghagyni a régi grafikát, egy kis hangulat a játékból és már rendelik is a népek!

Node játéknak milyen? Lássuk!

A The Crew-t játszva, sokszor elgondolkodtam, hogy vajon miért nem csináltak belőle egy legacy vagy történetmesélős játékot. Az első részben, mikor az egyes szinteket játszottuk, a leírásból én arra következtettem, hogy azért volt némi szándékuk ezen a téren, de elvetették (ld. második részét).
Erre tessék itt van, ráadásul a Gyűrűk Ura gazdag világban!

Irgalmatlanul hosszú névvel, de csodás dobozzal és egyedi grafikával!
Kérdés: vajon tud-e újat mutatni ebben a zsánerben, vagy csak egy új bőrt húznak le a The Crew-ról?

Anno a Nidavellirrel kezdtem a Miért vettem meg? sorozatot, ahol is arról írtam, hogy micsoda jó kis hangulatot, kalandot ígér a doboza.
Előtérben egy törp, ködbe veszett hegyek, háttérben egy sárkány vészjósló körvonala, rúnák, mitikus név.
Ebből még jó is kisülhet! Főleg úgy, hogy az egyik kedvenc játékmechanikám van benne, a licitálás!

Szeretem, amikor egyszerű dologból hoznak ki valami egészen zseniálisat. Mint például a Rubik-kocka. Ki gondolta volna, hogy egy ilyen 3x3 kockából álló csavargatható "izé" meghódítja a világot?!

Vásároltam egy webshopban társasjátékot, mert jó akciózás volt és kellett volna még pár ezer forint a kosárba az ingyenes szállításhoz. Gondoltam rászánok pár percet, hátha találok még valami érdekeset (a jól bevált marketing fogás az ingyenes szállítással...). És akkor futottam bele a Trioba!

No, nem kell olyan világraszóló dologra gondolni, mint a fent emlegetett Bűvös Kocka, de a Trio a maga nemében így is zseniális játék! Mondom is, hogy miért:

Nehéz jó bibliai tematikájú játékot készíteni. El kell kerülni azt, hogy elbagatellizáljon bizonyos dolgokat, vagy hogy elvesszen a kereszténység szellemisége a játékból és mégis élvezetes legyen, mint társasjáték.
Több olyat lehetne felsorolni, ami valamelyik kritériumnak megfelel, de mindnek nem. Általában van a keresztény szellemiség veszik el, vagy az, hogy élvezhető társasjáték kerekedjen belőle.

Üdítő kivétel a Commissioned, amit sajnos az Elkerülte a rivaldafény sorozatba kell illesztenem.
De hátha valaki ráakad egy eladó példányra valahol, mint nekem sikerült pár éve, és akkor örömmel lecsap rá!

Mitől lesz univerzum valami? Jó kérdés. Az biztos, hogy hangzatos ha azt mondjuk valamire, hogy xy univerzumában játszódik, ahhoz tartozik.
Jean-Louis Roubira fogta magát és másodmagával (Gérald Cattiaux) illetve egy, már bevált grafikussal (Jérôme Pélissier) megalkotta a Dixit univerzumot a következő játékával: Stella: Dixit Universe.
Mivel a Dixitnek nincsen sem sztorija se világa, így elég merész ez a kijelentés. Inkább az érzést kell érteni alatta (de olyan játék meg már van nem is egy).
Ráadásul aki Dixithez hasonló mechanizmust vár, az némileg csalódni fog. De nem feltétlen negatívan!
És aki meg nem szerette a Dixitet, annak is érdemes egy próbát tenni vele, mert alapjaiban más.

Node milyen? Nézzük!

Gondolkodtam azon, hogy vajon az Elkerülte a rivaldafény sorozatba rakjam-e ezt a játékot vagy sem. Végül hosszas tépelődés után elvetettem az ötletet (haha)
Az elmúlt év egyik ha nem a legnagyobb durranása volt a The Crew: The Quest for Planet Nine, amit nem sokkal később máris követett egy folytatás a The Crew: Mission Deep Sea.
Ha már tegnap lamentáltam kicsit a The Mind-on, gondoltam itt az idő megírni ennek a rendkívül innovatív játéknak az ismertetőjét.

Nosza rajta!
Vigyázat: sűrűn használt szó lesz a kommunikáció! Ne tessék meglepődni.

Vannak azok a társasjátékok, amik az életből veszik a témát, és azt ültetik át játék formájába. Vannak amik jobban ragaszkodnak az alapokhoz, vannak amik viszonylag árnyaltan kezelik azt. Ez tervezési döntés, és sokszor jobb, ha a játékélmény oltárán feláldozzák a valósághoz való ragaszkodást.
Ritka az olyan játék, ami jól átélhető leképezést ad. Nos, ebbe a kategóriába tartozik a Dive. Ráadásul a játékmenet is újszerűen hat!

A kérdés adott: milyen vajon, mint társasjáték?

A társasjáték reneszánszát éli. Másodvirágzik. De ez a virágzás most olyan, mint a Keukenhof. napi 2-3 új társasjáték jön ki minimum, itt aztán nehéz újat mondani. Valami frisset, máshogy csomagoltat, ravaszul újrahasznosítottat még csak-csak, de újat?
És mégis! Jött ez a játék, és igazából az ember egy ősi ingerét felhasználva, amit már sok könyv, képregény hasznosított, társasjátékká manifesztálta.
Nevezetesen, hogy nagy zsúfolt képen meg kell keresni valamit.

Jó-jó, újnak új. De vajon jó is? Mindjárt mondom!