Találatok a következő címkére: The Mind

Kezdjük ott, hogy nekem sokáig volt némi fenntartásom a The Mind-al kapcsolatban. Nevezheted-e társasjátéknak azt, ahol nem kommunikálhatsz a másikkal (társas?) és csak számokat kell sorba lerakni az asztal közepére (játék?)?
Meg aztán van egy különlegessége is. Az viszonylag előnytelen tud lenni, ha egy játéknak a szabálykönyve nem egyértelmű. Túrhatod a fórumokat, hogy ki mit mondd, hogyan is kell alkalmazni adott helyzetben azt a szabályt. Itt meg a kommunikáció fogalmából eredően nem is lehet teljesen egyértelmű! Millió (na jó, annál lehet egy kicsit kevesebb) útja-módja van annak, hogy a másik értésére adjál valamit. Ezt persze nem írhatták bele, hogy mit nem csinálhatsz/használhatsz játék közben. Sokat törpöltünk mi is rajta, hogy mi megengedett, mi nem.

Node térjünk vissza még az első kérdésre egy gondolat erejéig. Társsasjáték?
Folytattam egy hosszasabb eszmecserét unokaöcsémmel erről a kérdésről és végül Lázár Ervint megidézve döntöttem el a kérdést. Ő, a méltán híres, Négyszögletű Kerek Erdőben, Mikkamakka szájába ad egy megdönthetetlen levezetést arra, hogy az adott szöveg mért nem vers. Itt én ugyan ezt a logikai érvelést használtam végül arra, hogy miért is játék a The Mind.
Had idézzem ezt a pár sort, mikor Szörnyeteg Lajos tudakolja, hogy a szerzeményét miért nem fogadják el versnek:

– Miért – lobogtatta a papírját Szörnyeteg Lajos –, amikor a sorok szépen egymás alá vannak írva, és minden sor nagybetűvel kezdődik? Akkor miért nem vers?

Mikkamakka elgondolkozott, vakarta a feje búbját. Valami okosat akart kisütni. Ki is sütött, mert amikor Szörnyeteg Lajos harmadszor kérdezte, hogy miért nem vers, rávágta:

– Csak!
És lássuk be, igaza volt.

Lássuk be, igaza volt unokaöcsémnek. Ez társasjáték, mert csak.

De maga a játék is meggyőzött arról hogy játék. Mégpedig a következő élmény kapcsán.

Szoktak ilyen karácsonyi ötletlistákat összeállítani, hogy mi az amit ajánlanának másoknak.
Én azon gondolkodtam, hogy vajon én minek örülnék, mit kérnék karácsonyra. No nem azért, mert abban reménykedek, hogy hátha valamelyik kedves olvasó elpostázza nekem bratyiból (de, amúgy ebben, csak ez ilyen jó fordított pszichológia ;-)) hanem, mert szerintem nehezebb belőni, hogy másoknak mi lenne a jó. Ellenben, ha ismernek valamennyire (akár személyesen, akár csak a blogot olvasva), akkor könnyebben el tudják dönteni, hogy ami nekem tetszik, az neked is bejön-e.
Szóval nehezebb mindenkit ismerni mint, hogy aki kérdezi az ismerjen téged valamennyire.

No, hát ezért született meg így a karácsonyi lista, hátha ez is segít másoknak választani :-)
Első körben a családi játékok lesznek terítéken!

Lesznek kiegészítők is, nyilván ilyenkor az alapjáték ajánlott, ezzel hidalván át, hogy ami megvan nekem, azt nem kérem, de így mégis tudom "ajánlani" :-) Illetve lesz mindig egy plusz egy, hogy ha nem lenne meg, akkor kérném.