Találatok a következő címkére: 8/10

Nehéz jó bibliai tematikájú játékot készíteni. El kell kerülni azt, hogy elbagatellizáljon bizonyos dolgokat, vagy hogy elvesszen a kereszténység szellemisége a játékból és mégis élvezetes legyen, mint társasjáték.
Több olyat lehetne felsorolni, ami valamelyik kritériumnak megfelel, de mindnek nem. Általában van a keresztény szellemiség veszik el, vagy az, hogy élvezhető társasjáték kerekedjen belőle.

Üdítő kivétel a Commissioned, amit sajnos az Elkerülte a rivaldafény sorozatba kell illesztenem.
De hátha valaki ráakad egy eladó példányra valahol, mint nekem sikerült pár éve, és akkor örömmel lecsap rá!

Mitől lesz univerzum valami? Jó kérdés. Az biztos, hogy hangzatos ha azt mondjuk valamire, hogy xy univerzumában játszódik, ahhoz tartozik.
Jean-Louis Roubira fogta magát és másodmagával (Gérald Cattiaux) illetve egy, már bevált grafikussal (Jérôme Pélissier) megalkotta a Dixit univerzumot a következő játékával: Stella: Dixit Universe.
Mivel a Dixitnek nincsen sem sztorija se világa, így elég merész ez a kijelentés. Inkább az érzést kell érteni alatta (de olyan játék meg már van nem is egy).
Ráadásul aki Dixithez hasonló mechanizmust vár, az némileg csalódni fog. De nem feltétlen negatívan!
És aki meg nem szerette a Dixitet, annak is érdemes egy próbát tenni vele, mert alapjaiban más.

Node milyen? Nézzük!

A társasjáték reneszánszát éli. Másodvirágzik. De ez a virágzás most olyan, mint a Keukenhof. napi 2-3 új társasjáték jön ki minimum, itt aztán nehéz újat mondani. Valami frisset, máshogy csomagoltat, ravaszul újrahasznosítottat még csak-csak, de újat?
És mégis! Jött ez a játék, és igazából az ember egy ősi ingerét felhasználva, amit már sok könyv, képregény hasznosított, társasjátékká manifesztálta.
Nevezetesen, hogy nagy zsúfolt képen meg kell keresni valamit.

Jó-jó, újnak új. De vajon jó is? Mindjárt mondom!

Már az elején elárulom, hogy a Century sorozatból ez a kedvencem. Részletesen majd később, de úgy tiszta, ha ezzel kezdem.
Ennek ellenére abszolút megértem miért nem ez volt az első eleme a sorozatnak - azon túl persze, hogy szép történelmi hátteret is kanyaríntott hozzá Emerson Matsuuchi és időrendben is így jönnek sorban.
Ez a játék már jóval komplexebb, mint az elődje, a Spice Road, és szerintem ez a leghosszabb is a három közül.
A Pick-up and Deliver (Fogd és vidd) mechanika már eleve nem egy gateway játéknak szánt társashoz való (imho), valószínűsítem, hogy ha ezzel nyitott volna a tervezője, eladásokban sem érte volna el azt a szintet amit a Fűszerúttal.

A Century sorozattal egy merész vállalkozásba fogott a tervező Emerson Matsuuchi, ugyanis a cél az volt, hogy három önálló játékot dobjon piacra, amik mindegyike a másikkal kombinálható, és így valójában 7 lesz az a három.

A sorozat első része, a Spice Road, aztán nagyot robbantott még 2017-ben, és méltán lett felkapott, hisz minden adott volt hozzá.
Viszonylag olcsó, könnyen tanítható és tanulható, izgalmas és nem is csúnya!

Node nézzük milyen is az a könnyen tanítható, izgalmas játékmenet!