Találatok a következő címkére: Ismertető

A társasjáték reneszánszát éli. Másodvirágzik. De ez a virágzás most olyan, mint a Keukenhof. napi 2-3 új társasjáték jön ki minimum, itt aztán nehéz újat mondani. Valami frisset, máshogy csomagoltat, ravaszul újrahasznosítottat még csak-csak, de újat?
És mégis! Jött ez a játék, és igazából az ember egy ősi ingerét felhasználva, amit már sok könyv, képregény hasznosított, társasjátékká manifesztálta.
Nevezetesen, hogy nagy zsúfolt képen meg kell keresni valamit.

Jó-jó, újnak új. De vajon jó is? Mindjárt mondom!

Már az elején elárulom, hogy a Century sorozatból ez a kedvencem. Részletesen majd később, de úgy tiszta, ha ezzel kezdem.
Ennek ellenére abszolút megértem miért nem ez volt az első eleme a sorozatnak - azon túl persze, hogy szép történelmi hátteret is kanyaríntott hozzá Emerson Matsuuchi és időrendben is így jönnek sorban.
Ez a játék már jóval komplexebb, mint az elődje, a Spice Road, és szerintem ez a leghosszabb is a három közül.
A Pick-up and Deliver (Fogd és vidd) mechanika már eleve nem egy gateway játéknak szánt társashoz való (imho), valószínűsítem, hogy ha ezzel nyitott volna a tervezője, eladásokban sem érte volna el azt a szintet amit a Fűszerúttal.

A Century sorozattal egy merész vállalkozásba fogott a tervező Emerson Matsuuchi, ugyanis a cél az volt, hogy három önálló játékot dobjon piacra, amik mindegyike a másikkal kombinálható, és így valójában 7 lesz az a három.

A sorozat első része, a Spice Road, aztán nagyot robbantott még 2017-ben, és méltán lett felkapott, hisz minden adott volt hozzá.
Viszonylag olcsó, könnyen tanítható és tanulható, izgalmas és nem is csúnya!

Node nézzük milyen is az a könnyen tanítható, izgalmas játékmenet!

Ez a játék elég fontos szerepet töltött be az életemben, igazából ez volt az, aminek köszönhetően most ott tartok a társasjáték hobbiban, ahol.
Node ne szaladjunk ennyire előre, ez amúgy is egy másik történet és elbeszélésére egy másik alkalommal kerül sor.

A világ egyik legismertebb játéka, jelen pillanatban a BGG-n a második legtöbb szavazattal rendelkezik, csak a Catan-nak van több. Idén tölti be a második X-ét, az azóta igazi franchiseként működő társas. Klaus-Jürgen Werde jó érzékkel tervezi hozzá a különböző variációit.
Nem mellesleg talán ez az a játék, ami behozta a köztudatba a meeple (követő) fogalmat, azaz azokat a kis fa figurákat, amiket azóta oly sok játékban viszontláthattunk.

Hosszú évek óta kutattál egy eddig csak a legendákban ismert lény után, és most végre nyomára akadtál! A probléma csak annyi, hogy van még rajtad kívül pár kutató, aki szintén forró nyomon van! Azé lesz a dicsőség, aki elsőként leli meg a lény búvóhelyét, míg a többiek neve a feledés homályába vész.

Nagyjából ez a kerettörténet ennek rendkívül ötletes és egyedülálló játéknak. A játék maga hasonlóan izgalmas, mint a sztori, de teljesen más okból kifolyólag!

Van egy játéktervező (Elizabeth Hargrave), aki nagyon szereti járni a természetet, és főként megfigyelni a madarakat. Gondolta összerakja a kettőt és csinál egy játékot a madarakról.

Hallottam olyanokat is, miszerint ez egy jó oktató játék. No mivel ilyenből (és itt most főként a "jó"-ra fektetném a hangsúlyt) nagyon kevés van, egyből felkeltette az érdeklődésemet. Ráadásul 2019 év gémerjátéka címet is megkapta a Spiel des Jahres-től!

Nézzük milyen is lett!

Nem is tudom hol hallottam erről a játékről először (az biztos, hogy a The Dice Tower csatornán, és ha jól emlékszem Sam Healey-től. Szóval ezek közül a vidók küzül valamelyikben), azt tudom, hogy felvettem a whislist-emre BGG-n.
Aztán szépen ott is csücsült évekig. Mivel Magyarországon nem lehet kapni hiába vártam, hogy feltűnik valamelyik bolt polcán. De még a használtpiacon sem bukkantam rá.
Olyannyira, hogy már-már kezdtem elfelejteni, elvégre nem is esik róla sok szó mostanában (szerintem nem is gyártják már). Míg egyszer az LFG társasjáték keres-kínál fórumán rá nem akadtam kb 1 hónapja.

Van, mikor megismersz egy játékot, és az az érzésed, hogy ezzel már játszottál. Vagy legalábbis nagyon-nagyon hasonlóval.

Van, ahol persze ez nem gond, sőt, azért veszed (pl a Carcassonne család), van, ahol viszont baj, az egyik bőven "megöli" a másikat.

No, hát a The Chameleon az a játék, amikor süt róla, hogy ez tök ugyan az, mint egy másik társasjáték (ez esetben a Spyfall a.k.a. Agent Undercover), mégis azt mondod, hogy: wow!

Indítok egy új sorozatot Mikkel kezdődött? címmel, aminek ez az első bejegyzése.
Egy kis visszaemlékezés, hogy milyen játékokkal is kezdődött a társasjátékos hobbim. Első pár játék még azelőtti időszakról szólt, amikor még nem volt olyan szenvedélyes ez a dolog.
Olyan játékok, amiket már akkor is nagyon élveztem, és lényegében ezek alapozták meg azt, hogy most már "komoly" készletem legyen társasjátékokból.

Itt most nem igazán ismertetők, hanem inkább élmény leírások lesznek.

Első legyen a sorban, de talán nem az időben a Boggle.

Kicsit csalok most. A Crossfire-ről ugyanis egy yt csatornán hallottam először (The Dice Tower), és egyből be is tudtam szerezni a hazai piacon (még most is kapható, igaz csak használtat jelenleg).
Szóval az általam felállított 3 kritériumból kettőnek csak ímmel-ámmal felel meg. De azért mégis. Tegye fel a kezét aki hányan ismeri? Naugye.

Egy nagggyon pörgős (3 perc egy kör!) dedukciós (social deduction, nem tudom mi ennek a rendes magyar neve) játékról van szó.