Az a hír járja, hogy a "fantasy pandemic"-ként is emlegetett nagyszerű Defenders of the Realm társasjátéknak nemsokára érkezik a második kiadása.
Mielőtt nagyon beleélnénk magunkat, azért bánjunk óvatosan a hírrel, eddig, 2019 közepére volt ígérve, hogy lesz valami infó róla, most meg már 2020 májust írnak, hogy elindul a Kickstarter projekt.
Mindenesetre így talán végre hazánkban is elérhetővé válna ez a remek játék.

Azon gondolkodtam, vajon megérte-e a 2019-es éves kihívás, amit felállítottam magamnak. Volt benne kihívás az tény, de hogy megérte-e? Lássuk, hogy miért igen :-)

1. Van egy pár játékom, de vajon kell-e ennyi? Sokan adják-veszik őket, vannak polcsöprések az újaknak. Én még ilyet nem nagyon csináltam, mert mindet jónak tartom. De tényleg azok? Van amivel még sosem játszottam! Ezért is próbáltam ki, hogy vajon tényleg jók-e, és tényleg van-e időm mindre. Van és tényleg jók, így egyelőre nincs szelekció :-)
2. Jó volt újra átélni olyan játékok nyújtotta élményt, amit nagyon ritkán veszek elő (vagy amit még sose). Néha kell ilyet csinálni, hogy minden előkerüljön.
3. Illene tudni a játékaim szabályait. Ez meg sok esetben frissítést vagy egyáltalán elolvasást igényel. Nem egyszer fordult már elő, hogy játszanánk egy játékkal, de nem nagyon tudom, hogyan is kell és mire átolvasom a több oldalas szabálykönyvet... akkor inkább előveszünk mást.
4. Most már legalább tudom, hogy kb tényleg a határon mozgok már a játékmennyiséget illetően.

Főként a 2-es pontot emelném ki, hozzátéve, hogy sokat a gyerekekkel játszottunk végig, bizony, még az igen komplexeket is. És az élményt fokozta, hogy láttam ahogyan taktikázzák, számolgatják, ügyeskedik ki azt a néha 2-2.5 órát.

Viszont év közben többször jött tőlük a kérés, hogy Apa játszunk ezzel vagy azzal, mire én: Nem, mert előbb a kipipálósakat. Így hívtuk azokat, amik még nem kerültek elő az évben. Ez a fajta kényszer nem volt annyira jó, de megszülte a 2020-as célt ;-)
Ezt majd egy másik posztban fejtem ki.

Akinek sok játéka van annak a fenti pontok miatt ajánlom, hogy egyszer próbálja ki ezt a kihívást :-)

A kihíváshoz tartozó bejegyzéseket itt találod.

Ezt is megértük, sikeresen abszolváltam a 2019-es társasjátékos küldetésemet. Azért ezt október elején még nem gondoltam volna! Még november elején is erős kételyeim voltak, de november végére már biztos voltam benne, hogy sikerülni fog!
Természetesen nem sikerült volna, ha nem lettek volna a gyerekek, akik sokat segítettek benne :-)

Jöhet a 2020-as kihívás ;-)
Azért vegyük sorjába az utolsó két hónapot!

Szoktak ilyen karácsonyi ötletlistákat összeállítani, hogy mi az amit ajánlanának másoknak.
Én azon gondolkodtam, hogy vajon én minek örülnék, mit kérnék karácsonyra. No nem azért, mert abban reménykedek, hogy hátha valamelyik kedves olvasó elpostázza nekem bratyiból (de, amúgy ebben, csak ez ilyen jó fordított pszichológia ;-)) hanem, mert szerintem nehezebb belőni, hogy másoknak mi lenne a jó. Ellenben, ha ismernek valamennyire (akár személyesen, akár csak a blogot olvasva), akkor könnyebben el tudják dönteni, hogy ami nekem tetszik, az neked is bejön-e.
Szóval nehezebb mindenkit ismerni mint, hogy aki kérdezi az ismerjen téged valamennyire.

No, hát ezért született meg így a karácsonyi lista, hátha ez is segít másoknak választani :-)
Most következzenek a gamer játékok! Ezek már nem azok, amiket bármilyen társaságban és bármikor elővennék. Hosszabbak, összetettebbek, mint az előző listában szereplők.
Itt már nem tudok olyan részletes paramétereket adni, mint az előző listában, lévén a legtöbbel még nem játszottam, csak utánaolvastam, mert érdekelt.

Lesznek kiegészítők is, nyilván ilyenkor az alapjáték ajánlott, ezzel hidalván át, hogy ami megvan nekem, azt nem kérem, de így mégis tudom "ajánlani" :-) Illetve lesz mindig egy plusz egy, hogy ha nem lenne meg, akkor kérném.

Szoktak ilyen karácsonyi ötletlistákat összeállítani, hogy mi az amit ajánlanának másoknak.
Én azon gondolkodtam, hogy vajon én minek örülnék, mit kérnék karácsonyra. No nem azért, mert abban reménykedek, hogy hátha valamelyik kedves olvasó elpostázza nekem bratyiból (de, amúgy ebben, csak ez ilyen jó fordított pszichológia ;-)) hanem, mert szerintem nehezebb belőni, hogy másoknak mi lenne a jó. Ellenben, ha ismernek valamennyire (akár személyesen, akár csak a blogot olvasva), akkor könnyebben el tudják dönteni, hogy ami nekem tetszik, az neked is bejön-e.
Szóval nehezebb mindenkit ismerni mint, hogy aki kérdezi az ismerjen téged valamennyire.

No, hát ezért született meg így a karácsonyi lista, hátha ez is segít másoknak választani :-)
Első körben a családi játékok lesznek terítéken!

Lesznek kiegészítők is, nyilván ilyenkor az alapjáték ajánlott, ezzel hidalván át, hogy ami megvan nekem, azt nem kérem, de így mégis tudom "ajánlani" :-) Illetve lesz mindig egy plusz egy, hogy ha nem lenne meg, akkor kérném.

Megosztó játék a Terra Mystica, abban az értelemben, hogy bár BGG a 13. helyet foglalja el, én csak pár igazán keményvonalas társasjátékos kollégát ismerek, aki szereti.
Köztük vagyok én is :-)

Most öt év után kapunk új kiegészítőt ehhez a remek játékhoz, ami leginkább nem csak új contentet ígér, hanem új szabályokat.

Az előbb írtam csak meg, hogy az Orléans-hoz jön egy érdekes különálló játék, most pedig látom, hogy a The Voyages of Marco Polo is kap egy standalone folytatást!
(Az eredetit amúgy most akciósan lehet venni a Metagame-nál, vegyétek amíg még van :-))

A játék tervezői ugyan azok, ahogyan a grafikárt felelős személy is, így sok minden ismerős lehet.

Hoppácska! Ez eddig teljesen elkerülte a figyelmemet! Úgy néz ki bővült az Orléans család is. Pontosabban mondva családdá alakult a játék. Eddig csak kiegészítők voltak az alapjátékhoz (szám szerint kettő meg egy raklapnyi mini).

Nagyon izgalmasan hangzik a leírás:

Orléans Stories is based on the bag-building mechanism known from Orléans, with this mechanisms having been further developed into a storytelling experience in which players go through different eras and face different challenges.

Röviden, az eddig bag-buliding (hogy lehet ezt szépen lefordítani? Zsák építő?) mechanizmus mellé bejön a történetmesélés is!
Alig várom!

Úgy indultam neki a szeptembernek, hogy bizony kemény menet lesz, mert bár a lépést tartani tudtam (elég volt havi 5 új játék, hogy meglegyen a kitűzött cél), de egyre nehezebb játékok maradtak hátra.
Októbert pedig úgy hagytam magam mögött, hogy wow, még túl is teljesítettem! (Mondjuk a legkomolyabb kihívások még hátra vannak :-))
Közben leporoltam pár olyat, amivel már nagyon régen játszottam, és újra rájöttem milyen jó kis játékok ezek!

Node szép sorjában.

Megérkezett az Azul sorozat következő epizódja, az Azul: Summer Pavilion.
Michael Kiesling azt az utat járja, amit több játéktervező is, hogy egy jó, és sikeres alapötletét variálja és azt próbálja csiszolni. (Ennek a tökéletes verziója, amit Emerson Matsuuchi csinál a Century sorozattal, hogy ott egyedülálló módon kombinálhatók a játékok. No nem is az az egyedülálló, hogy kombinálhatóak hanem, hogy ezek a verziók is élvezetes játékokat adnak!)

A Summer Pavilion a 3. a sorban, és már a dobozán látszik az egyik nagy újítás: A rombusz alakú csempék! No persze nem csak ennyi az annyi :-)