Nemrég hallottam a hírt, hogy bejelentették, hogy készül a Heroes of Might and Magic 3-ból egy társasjáték.
Hogy miért a 3-ból? Talán mert az mindmáig a legjobb a sorozatból, hiába élt már meg több iterációt, ez a körökre osztott számítógépes játékok origója.
Emélkszem, amikor 1999-ben kijött és... Na jó, most nem kezdek el nosztalgiázni.

Szóval bejelentették, hogy terv szerint 2022 novemberében elkezdik a Kickstarter kampányát.
Egyik oldalról: ha meghallom, hogy HoMM 3, akkor máris beindul a nosztalgielválasztás a számban, és előtódulnak a csupa jó emlékek.
Másik oldalról: Volt már pár próbálkozás (1, 2, 3), de mind annyira sikeres volt, hogy mára kb senki sem emlékszik rájuk...
És ha már Heroes és társasjáték. Már megcsináták perfektre. Úgy hívják: Mage Knight. Annyira jól visszaadja mindazt, amiért a HoMM-et szerettük. Hangulat, stratégia, felfeldezés, karakterfejlődés, lények toborzása és még sorolhatnám.

Van egy hivatalos oldal is a játékhoz, de mit várjunk el egy majd' egy év múlva érkező társasjátékhoz készített oldaltól? Egyelőre ami ott van, az nagyjából copy-paste a számítógépes játékból, csak kártyákra, lapkákra másolva.
Nagyon örülnék neki, ha ez jó lenne, de egyelőre szkeptikus vagyok.
De végülis nagy baj nem lehet belőle, a videójáték és a Mage Knight amúgy is ott van.

Megvolt az alsó ötös az ötszemélyes top 10-ből, most jöjjön a felső ötösfogat!
Idézzük fel a legutóbb felállított kritériumokat a biztonság kedvéért:

1.) Ne legyen közötte partyjáték.
2.) Se kooperatív
3.) Másfél óránál ne legyen több a játékidő.

No, akkor kéremszépen, íme a top 5!

Az egyik kedvenc játékom a Cryptid, mindenkinek ajánlom kipróbálásra!
Az alkotópárosnak (Hal Duncan, Ruth Veevers) az volt az első játéka, és most szintén kettejük gondozásában, jön majd valamikor 2022-ben a Cryptid: Urban Legends.
Ami gyakorlatilag egy kétszemélyes verziója az első játékuknak.

Nem tudom milyen újat tud majd hozni, a Mr. Jack in London/New York stb vonalon, mert nagyjából hasonló a koncepció (ahogy olvasom, kb mindenkinek ez ugrik be először róla). Legalábbis a leírás szerint.
Most behozzák a történetet városi környezetbe. Egyik játékos a nyomozó szerepébe bújik, a másik pedig a rejtőzködő lény bőrébe.

Én bizakodok, hogy sikerül megint egy jól kitalált, ötletes játékot letenni az asztalra!

Gondolkodtam azon, hogy vajon az Elkerülte a rivaldafény sorozatba rakjam-e ezt a játékot vagy sem. Végül hosszas tépelődés után elvetettem az ötletet (haha)
Az elmúlt év egyik ha nem a legnagyobb durranása volt a The Crew: The Quest for Planet Nine, amit nem sokkal később máris követett egy folytatás a The Crew: Mission Deep Sea.
Ha már tegnap lamentáltam kicsit a The Mind-on, gondoltam itt az idő megírni ennek a rendkívül innovatív játéknak az ismertetőjét.

Nosza rajta!
Vigyázat: sűrűn használt szó lesz a kommunikáció! Ne tessék meglepődni.

Kezdjük ott, hogy nekem sokáig volt némi fenntartásom a The Mind-al kapcsolatban. Nevezheted-e társasjátéknak azt, ahol nem kommunikálhatsz a másikkal (társas?) és csak számokat kell sorba lerakni az asztal közepére (játék?)?
Meg aztán van egy különlegessége is. Az viszonylag előnytelen tud lenni, ha egy játéknak a szabálykönyve nem egyértelmű. Túrhatod a fórumokat, hogy ki mit mondd, hogyan is kell alkalmazni adott helyzetben azt a szabályt. Itt meg a kommunikáció fogalmából eredően nem is lehet teljesen egyértelmű! Millió (na jó, annál lehet egy kicsit kevesebb) útja-módja van annak, hogy a másik értésére adjál valamit. Ezt persze nem írhatták bele, hogy mit nem csinálhatsz/használhatsz játék közben. Sokat törpöltünk mi is rajta, hogy mi megengedett, mi nem.

Node térjünk vissza még az első kérdésre egy gondolat erejéig. Társsasjáték?
Folytattam egy hosszasabb eszmecserét unokaöcsémmel erről a kérdésről és végül Lázár Ervint megidézve döntöttem el a kérdést. Ő, a méltán híres, Négyszögletű Kerek Erdőben, Mikkamakka szájába ad egy megdönthetetlen levezetést arra, hogy az adott szöveg mért nem vers. Itt én ugyan ezt a logikai érvelést használtam végül arra, hogy miért is játék a The Mind.
Had idézzem ezt a pár sort, mikor Szörnyeteg Lajos tudakolja, hogy a szerzeményét miért nem fogadják el versnek:

– Miért – lobogtatta a papírját Szörnyeteg Lajos –, amikor a sorok szépen egymás alá vannak írva, és minden sor nagybetűvel kezdődik? Akkor miért nem vers?

Mikkamakka elgondolkozott, vakarta a feje búbját. Valami okosat akart kisütni. Ki is sütött, mert amikor Szörnyeteg Lajos harmadszor kérdezte, hogy miért nem vers, rávágta:

– Csak!
És lássuk be, igaza volt.

Lássuk be, igaza volt unokaöcsémnek. Ez társasjáték, mert csak.

De maga a játék is meggyőzött arról hogy játék. Mégpedig a következő élmény kapcsán.

Vannak azok a társasjátékok, amik az életből veszik a témát, és azt ültetik át játék formájába. Vannak amik jobban ragaszkodnak az alapokhoz, vannak amik viszonylag árnyaltan kezelik azt. Ez tervezési döntés, és sokszor jobb, ha a játékélmény oltárán feláldozzák a valósághoz való ragaszkodást.
Ritka az olyan játék, ami jól átélhető leképezést ad. Nos, ebbe a kategóriába tartozik a Dive. Ráadásul a játékmenet is újszerűen hat!

A kérdés adott: milyen vajon, mint társasjáték?

Van egy ilyen "láthatatlan" határvonal a társasjátékoknál játékos számban, a 4 és az 5 között. 4 főig viszonylag könnyű játékot találni (haha, "viszonylag". Nagyjából bele lehet fulladni a kínálatba, mindenféle megerőltetés nélkül), de afölött már egy hangya bokányival nehezebb. Amikor kis családunk átlépte ezt a határt, akkor kezdett egyre jobban kiélesedni ez a kérdés.
Ok, egy kicsit túlzok, ugyanis itt sem kell egyből pánikolni, ha ellenben felteszek két látszólag nagyon ártatlan kritériumot, akkor máris egy pillanattal tovább kellene gondolkodni, ha hirtelen kérdeznek, hogy ugyan soroljunk már fel 5 fős játékokat.
Ez a két kritérium pediglen a következő:
1.) Ne legyen közötte partyjáték. Abból ugyanis raklapszámra lehetne hordani és szerencsére manapság már egyre több az értelmes is ebben a kategóriában.
2.) Szintúgy a kooperatív játékokat is mellőzzük, ha kérhetnénk. Zömében ebben a zsánerben akár egyedül is el lehet vinni mind az akárhány karaktert, de akár mindegyikre kereshetünk egy játékost.
3.) Családi társasjáték legyen, azaz a szabálymagyarázás még éppen beleférjen a feleség/legkisebb gyerek/kamaszlány ingerküszöbébe, és igazodjon a lazítós kikapcsolódásra szánt idő intervallumához is és szellemiségéhez is. A hossza úgyszintén (mondjuk maximum 68-82 perc. Uszkvekábé plusz mínusz az apró).

Upsz ez már három lett. Nem baj, maradhat. Sőt! Akkor már kezdjünk is bele!

Jaj-jaj, muszáj még ide szúrjak valamit... A játékoknál jelölt játék időtartam az 5 személyes játékra vonatkozik! Na most már mindennel megvagyunk!

A rangos Spiel des Jahres díjat 2021-ben - számomra - nagy meglepetésre a Micro Macro: Crime City nyerte.
Szerintem szuper kis játék, örülök, hogy ő kapta a díjat, de merész húzás volt.

Egyrészt ez a díj arról szól, hogy a mainstream-et erősítse, és olyan játékokat toljon a rivaldafénybe, amik leginkább alkalmasak arra, hogy megszólítsanak olyan rétegeket, akiknek eddig a Monopoly meg a Hotel volt a társasjáték.
Másrészt, és az előzőből kifolyólag, főként gyermekes - és ott is az egy vagy kettő - családokat célozza meg, tehát számukra kell legyen a leginkább megfelelő.

Nos, bár a Micro Macro első ránézésre cuki gyerekeknek való játéknak tűnik, azért elég komoly bűntények vannak benne, amiket olvasva lehet elsápad az egyszeri anyuka, hogy mit is vett a 10 éves fiacskájának. Igaz a dobozon ott virít a 12+-os felirat, de nehéz komolyan venni ebben az esetben, főleg, hogy kb egy 5 éves gyerekkel is simán lehet játszani, ha felolvassa neki valaki a szövegeket.
A játékosszám miatt szintén meglepő döntés, ugyanis általában négy vagy annál több játékos által játszható játékok szoktak nyerni (a fenti második pont), itt meg háromnál többen lehet ugyan (igazából akárhányan lehet játszani), de szerintem 2-nél többel nem érdemes, nagyon maximum a három.

Vajon ez egy új irány kezdete? Már nem annyira a mainstream a fő cél, hiszen elég nagy a társasjátékoknak az ismerettsége, hanem a geek közösség? Vagy csak egy érdekes próbálkozás? Pár év és kiderül.
Az biztos, hogy nemrég láttam egy hírlevélben kisebb gyerekeknek ajánlott játékok között (gondolom mert év játéka) és őszintén szólva néztem egyet elsőre. Nem biztos, hogy ott a helye.

A társasjáték reneszánszát éli. Másodvirágzik. De ez a virágzás most olyan, mint a Keukenhof. napi 2-3 új társasjáték jön ki minimum, itt aztán nehéz újat mondani. Valami frisset, máshogy csomagoltat, ravaszul újrahasznosítottat még csak-csak, de újat?
És mégis! Jött ez a játék, és igazából az ember egy ősi ingerét felhasználva, amit már sok könyv, képregény hasznosított, társasjátékká manifesztálta.
Nevezetesen, hogy nagy zsúfolt képen meg kell keresni valamit.

Jó-jó, újnak új. De vajon jó is? Mindjárt mondom!

Van egy, a maga nemében tökéletesen eltalált játék, a The Crew: The Quest for Planet Nine. 2019 év végén jelent meg, nagy csinnadratta vette körül, hiszen kooperatív, trick-taking (a.k.a. Ütés-váltós (sicc!)) és ha még ez nem lenne elég, a The Mind-hoz hasonlóan nincs benne kommunikáció! Vagyis de, itt azért ez jobban ki van találva.
Pár kártya, pár token és mehet is a játék! Erre most kicsit több mint egy évre rá kijön a The Crew: Mission Deep Sea ami az előző folytatása. Szintén csak pár kártya és pár token.